Községünk
A település története
A falu Pécs és Pécsvárad között fekszik, - így érthetően e két város vonzásában él.
Zsáktelepülés jellegéből adódó viszonylagos elzártsága alapozza meg csendes nyugalmát, meghittségét.
A faluba érve barátságos fajátszótér és egy nemrég épült dísztó fogadja a látogatót. A főutcán (Köztársaság utca) végigsétálva hamarosan az 1874-ben Szent István tiszteletére emelt templomhoz érkezünk, ahol a falu négy kicsiny utcája összefut. Itt, a falu legmagasabb pontján, tornyával a házak fölé magasló épület, egyszerűségével is tekintélyt parancsol. A kertjében álló márványoszlop a világháborúkban elhunyt martonfaiaknak állít emléket.
Ha időnk engedi érdemes körbesétálni a csendes kis faluban, bekukkantani a rendezett falusi portákra. Az innen alig egy kilométernyire fekvő pincesor, a valaha virágzó (mára ugyan, a környező neves borvidékek mellett visszaszorult szerepű) szőlőművelés bizonysága. A ma is álló és használatban lévő présházakban némi szerencsével meg is ízlelhetjük a környező dombok aranyszínű nedűit.
A régészeti leletek tanúsága szerint a község környékén már a bronzkor késői szakaszában (Kr. e. az 1300-1100 között) is lakott település állhatott. A községben feltárt szórvány csontvázas sír, a Halomsíros kultúra népének nyújtott csontvázas temetkezésről tanúskodik.
A környék később egy kelta népcsoport otthonává vált, a vaskor e kései szakaszából szórványlelet, két vaslándzsa került elő. A magyarok már az Árpád kor kezdetén benépesítették a vidéket. A település neve 1292 és 1297 között bukkan fel a pécsváradi apátság alapítólevelében (az apátság birtoka volt), Martonfolua változatban. E név a Márton személynév és a birtokos személyraggal ellátott falu szó összetételéből származhat, később Martonfalva, majd Martonfa formára rövidült. A település a török hódoltság idején is folyamatosan lakott maradt. Népességének túlnyomó része azóta is magyar, a XVIII. században a környékére nagy számban betelepülő németek ide csak elenyésző számban érkeztek.
A falu hagyományos pécsváradi kötödései (körjegyzőség, óvoda és iskola, egészségügyi intézmények) mellett, megerősödőben van a megyeszékhely vonzása (munkahelyek, az intézményi-, a kereskedelmi- és kulturális szolgáltatások kínálata).
A millennium évében létesült a közösség egyetlen saját intézménye a "Hírház". E telekunyhó jellegű klubhelyiség azóta találkozóhely lett, ahol a kötetlen együttléten túl a konkrét egyéni problémák megoldásában, információk megszerzésében, a világban való eligazodásban is segítségre talál a betérő.
A kisközösség életének fontos eseményei azok a rendezvények, amelyeket többnyire jeles napokhoz kötődően rendeznek.
